„Ha az emberek vagy azok egy csoportja azt akarja,
hogy az ő értékeik legyenek az általánosan elfogadottak,
és a döntéshozatal alapját jelentő értékek,
akkor tenni kell érte.
Sőt, harcolni kell érte!”
Takáts Péter
Gyakran hallani, hogy a magyar ember szkeptikus, depresszív nép lenne. Ha kezdeményezel valamit, gyakran ez jön szembe. „Ugyan! Magyarországon ezt nem lehet! Nem érdemes!” Írások és vizsgálatok tucatjait lehet idézni, ahol a „magyar néplélek borzalmairól” van szó.
(http://www.ujreformkor.hu/hankiss-elemer-borura-boru-pesszimizmus-nehany-valtozata
http://www.gallup.hu/Gallup/release/zimbabwe_090605.htm )
Néha ilyesmit is olvasni lehet azért: Szerintem nem igaz, hogy a magyar depressziós nép. Nálunk a bipoláris, ciklotím kórkép előfordulási aránya magas, ami azt jelenti, hogy a magyar nagyon tud lelkesedni, amikor vannak közös célok, (www.medicalonline.hu -n jelent meg 2009.05.08-án.)
Valóban. Sokan lelkesedünk napjainkban attól, hogy felfedeztük magunkban, magunkról, hogy egy világjelenség részesei vagyunk. Felfedeztük, hogy nem vagyunk egyedül. Olyan dolgokról, lehetőségekről, folyamatokról van lehetőségünk eszmét cserélni, amikről a legtöbben nem is álmodtuk, hogy lesz alkalmunk a beleszólásra. Ez pedig az életünk, és annak szinte valamennyi területe.
Ezzel együtt azt tapasztalom, hogy könnyen megmaradunk a felszínen. Ebben a rohanó világban (ez is gyakori mentegetőző szöveg) nincs időnk mélyebbre ásni. Nemrég beszéltem egy okos, művelt, kreatív fiatal lánnyal, és ajánlottam, nézze meg a az Angol–Szász misszió c összeállítást. (https://www.youtube.com/watch?v=wm9dSsKMgn8) Kíváncsi voltam a véleményére, jókat szoktunk beszélgetni. Azt mondta a lány, hogy fogadjam el, de nem képes végigülni háromnegyed órát, és hallgatni, ahogy valaki beszél. És ezt megértem.
Ám akkor mi van? Hogyan vagyunk képesek megvédeni a saját érdekeinket? Hogyan vagyunk képesek együttműködni, vagy egyáltalán mi módon ismerhetjük meg egymást?
Takáts Pétert azt mondja egy rádióműsorban, hogy a Kulturális Kreatívoknak alapvetően kétféle csoportjával találkozik. Az egyik csoport (ő kemény mag–nak nevezi ezt a csoportot) küzd, és teszi a dolgát, míg a másik csoport megelégszik azzal, hogy szimpatizál azokkal, akik tesznek valamit, de lényegében nem mozdul. http://tisztahangok.wordpress.com/2008/07/06/takats-peter-rovata/
Talán hasznos lenne összejönnünk időnként beszélgetni, információt cserélni, kérdéseket feltenni egymásnak, és válaszokat keresni.
Azt gondolom, hogy helyi közösségekben kellene ezt tennünk.
Olyan fórumokon,
· ahol lehetőségünk van egymás szemébe nézni,
· ahol ki tudunk lépni az anonimitás védelméből,
· ahol közösséggé tudunk formálódni,
· ahol hatékonnyá tudunk válni.
· Ahol túl tudunk jutni az egyetértő bólogatáson.
· Ahol fel tudnánk lelkesedni.
· Ahol tehetnénk azért, hogy a mi értékeink legyenek az általánosan elfogadottak,
és a döntéshozatal alapját jelentő értékek.
